Most egy kis tudomány következik - Kutyatudomány!
Gazda talált egy nagyon izgalmas cikket a 2012. februári National Geographic újságban. És mivel pont az oldalánál rágcsáltam, míg ő művelődött, felolvasta nekem. Kutyatörténelemről, kutyafajták változatosságáról, génekről szól a cikk. Nagyon tanulságos, most már tudom, hogy honnan származom, és miért olyan vagyok, amilyen. És ha egy kicsit megpiszkálnánk az egyik kis génemet, akár előkelő afgán agár is lehetnék, vagy nyálcsorgatós böhöm nagy nápolyi masztiff…
Remélem a National Geographic nem fog megharagudni, hogy pár részt kiválogattam a cikkükből… köszönet érte a kutyabarát szerzőnek és a gazdámnak, aki felolvasta nekem.
Íme, tanuljatok:
„A borzölő kutyát minden valószínűség szerint Németországban tenyésztették ki a lelkes vadászok még a 18-19. század folyamán, mégpedig az agár és a terrier keresztezésével. Kitalálták már, melyik kutyáról van szó? Mindenki kedvenc dakszlijáról, a Dachshundról: a kurta lábú, virslitestű kis jószág a legszűkebb járatba is követni tudja kiszemelt prédáját. … Ruganyos bőre ugyancsak hasznára van a tacskónak mint védőruha: a borz még éles fogaival sem tehet nagy kárt benne. A hosszú, vastag farok szintén fontos alkatrész, amolyan fogantyú: ott ragadja meg, és húzza ki a vadász a konok tacskót a lyukból, miközben az végig foga között tartja a vergődő borzot.”
…kiderült, hogy a kutyák formájában, színében és termetébe mutatkozó, olykor meghökkentő eltéréseket mindössze néhány gén különbsége eredményezi. A pöttömnyi tacskó és a robusztus rottweiler között például egyetlen gén okozza a hajmeresztő kontrasztot! Arról is egyetlen gén tehet, hogy a tacskó olyan kurta lábú, az agár pedig valóságos nyakigláb.”
A kutatók 85 fajtatársam DNS-ét elemezték, és megállapították, hogy fajunk 4 ősi állományba sorolható be: vannak farkasszerűek, masztiffszerűek, pásztorkutyák és vadászkutyák. Minden kutyában van mind a négy alapkategóriából.
A legpásztorkutyásabb a belga juhászkutya (nem nagy meglepetés). A legvadászosabb pedig a basset hound.
A National Geographic kis kutyatáblázatot gyártott a kutyákról és kategóriájukról. Megkerestem benne magamat és a Mylo-havert. A csíkok hossza mutatja, hogy mennyit hordozunk magunkban az egyes kategóriákból: tehát én főleg vadász vagyok, Mylo-haver pedig pásztor egy kis farkas-beütéssel. (Mylo, amint éppen farkas.... hát ez marha jó!)
Szóval, ha legközelebb kiásom a virágokat vagy bunkert kaparok a tuják között, és gazda leszid, majd visszaugatom neki, hogy én nem tehetek róla, a génjeim a hibásak! Kellett az ő ember őseinek az én farkas őseimet háziasítania!
Hű, de elfáradtam ettől a sok okosságtól. Ennyit a tudományról, most pihenésképpen néhány sétálós kép:
A szuperorr nyúlszagot jelez!
Ha a falu határában sétálsz, akkor tiéd lehet az egész út! És még póráz sem kell!
Nyúlnyomon...
Tacskó ül a fűben, fűben szimatolva...
Gazda, tedd már el azt a rohadt fényképezőt, és vadássz nekem őzet!
Lesben állok... Aztán végül megint gazda vette észre az őzet, megmutatta nekem, én pedig megkergettem... de az őz gyorsabb volt... az őz valahogy mindig gyorsabb... Ezek a hülye kurta-láb gének!
No comments:
Post a Comment